1. Mire elég a Nobel-díj? - Könyvajánlók

Vagy azt is kérdezhetnénk, hogy mi elég a Nobel-díjra? Tinyei Kitti írása a W-books-on.

„...aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”

Az elmúlt időszakban több helyen is olvashattatok az idei Nobel díj kapcsán cikkeket, legfőképp azért, mivel idén két honfitársunk is kiérdemelte ezt a hatalmas elismerést. Ezúton is gratulálunk Karikó Katalinnak és Krausz Ferencnek, ám ez a sorozat most nem róluk szól.

 

👑Az irodalmi Nobel-díj szerepe🏆

Merthogy ilyen kategória is létezik, mégpedig nem is hiába, hiszen épp oly erőteljes hatással van a világra egy-egy regény, vers, vagy novella, mint a tudományos felfedezések. Az olvasás lehet hobbi, szórakozás, önfejlesztés. Erőt és inspirációt meríthetünk az általunk megismert karakterekből és ezáltal az empátiánkat is fejleszthetjük. Szemünk elé tárul megannyi nézőpont, mely görbe tükröt festhet a társadalmunkról, elősegítheti az identitásunk kialakítását, önmagunk megértését, miközben elsajátítjuk a kritikus gondolkodás képességét. Épp ezért fontos, hogy legyenek íróink.

Jó íróink!

Az irodalmi Nobel-díj arra hivatott, hogy elismerje ennek értékét és segítségével a jutalmazott írók művei világhírű ismeretséget szerezhetnek. Mivel ez nem csupán presztízs, hanem pénz jutalommal is jár, segíthet a kreatív munkában, az alkotásra való koncentrálásban és a függetlenedésben. 

Na de kik kaptak idáig irodalmi Nobel díjat és mit olvassunk tőlük?

Kertész Imre

"Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig."

(2004) Az első és mind ez idáig egyetlen magyar aki irodalom kategóriában kiérdemelte a díjat. Leghíresebb műve a Sorstalanság, mely egy fiú története által mutatja be a Holokauszt megrendítő borzalmait. Ez egy nagyszerű könyv, mert emlékezteti az embereket az egykor megélt tragikus történelmi eseményekre és megelőzésük fontosságára, arra, hogy az egyén és a társadalom sorsa miként formálódik eggyé a történelemben, miközben szívszorító kérdésekre keresi a választ: Hogyan őrizhető meg az emberi méltóság elképzelhetetlen nehézségek között (pl: egy koncentrációs tábor) ahol újra kell értelmeznünk a körülöttünk kialakult világot? Kertész Imre regénye hitelesen adja át az olvasónak az érzéseket, mély gondolatokat ébreszt. Az író saját megéléseiből merít: Ő maga is a holokauszt túlélője volt.

Kertész Imre számos művet alkotott, de ebben a bejegyzésben minden írótól csak egy fontosabb művet említünk.

Ernest Hamingway

"Ha az ember kimondja, amit nagyon szeretne, akkor könnyen füstbe mehet az egész."

(1954) Amerikai származású regény író híres műve például Az öreg halász és a tenger. A címe elég beszédes, a történet valóban egy idős halászról szól aki hosszú időt tölt a tengeren, ám fogás nélkül. Míg végül egy iszonyatos erejű ragadozó hallal napokig tartó hajszába keveredik. A műben megjelenik a kitartás és az elszántság fontossága, hogy a kudarcok ellenére az embereknek nem szabad feladniuk. A hal az  öregedést jelképezi. Hemingway stílusa tömör, kevés szóval képes rengeteg érzést, gondolatot kelteni. A lényegre koncentrál, ezzel gyorsan olvashatóvá teszi a műveit. A karaktereket párbeszédeken keresztül mutatja be és gyakran használ fényképes leírásokat, ezzel a képzeletre bízva a jeleneteket.

Gabriel Gracía Marquez

  "Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság."

(1982) Amikor róla olvasunk, a "mágikus realizmus" mint stílus gyakran felvetődik, de mit is takar ez pontosan? Ez az elbeszélés mód több latin amerikai író munkájára vezethető vissza. Leegyszerűsítve: a mágia és a valóság összefonódása olyannyira hogy olvasóként az irreális dolgok is úgy tűnnek, mintha a hétköznapok részét képeznék.
Jó példa erre a Száz év magány című műve. A történetben egy család sorsát követhetjük végig, generációkon át a fantasztikus elemek mellett a történelmi vonatkoztatásokat is tartalmazó műben. A tartalma komplex, központi motívuma a magány és az ismétlődés. Ezek a szimbolikus ismétlődések (pl: a családtagok nagyon hasonló vagy azonos nevei) utalnak a történelmünk során megtörtént események ismételt előfordulására, arra, hogy az emberek gyakran nem tanulnak az elkövetett hibákból és ezáltal a múlt megismétlődik. (Milyen igaz, elég ha például a háborúkra gondolunk. ) Társadalom kritikaként összefüggésbe hozhatjuk még az akkori Latin- Amerikában zajlott politikai problémákkal, mint az instabilitás, az elit uralom. Mindezt a mágikus realizmus szemüvegén keresztül olvasva.
Nem hiába tartják számon az egyik legfontosabb Latin-Amerikai regényként.

Wislawa Szymborska

"Egy almán például csak egy alma látszik. Még az íze is csak egy íz. De százféle élmény van benne, száztíz ízérzet, vagy akár több. Valami hihetetlen a látszatban."

(1996) Lengyel származású költőnő. Költeményei gyakran az élet értelméről való filozofikus elmélkedésről szólnak, bárkinek könnyen emészthető stílusban. Leghíresebb költeménye: A látszatról, egy az élet mélyebb rétegeit kutató művei közül. Felhívja az olvasó figyelmét, az élet rejtett szépségeire, hétköznapi dolgokban megtalálva azt, melyek felett a monoton napok során átsiklunk.

 

 

Ha szeretnétek még folytatást, akkor írjátok meg nekünk Facebookon és lájkoljátok a hozzá tartozó bejegyzést 😊 Nektek van kedvenc Nobel-díjas szerzőtök? Írjátok meg kommentben!

__________________

❤Csipetnyi halál, és kész is az irodalmi Nobel-díj! --> Katt! 😯