W-books (._.)

Vagy azt is kérdezhetnénk, hogy mi elég a Nobel-díjra? Tinyei Kitti írása a W-books-on. „...aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá” Az elmúlt időszakban több helyen is olvashattatok az idei Nobel díj kapcsán cikkeket, legfőképp azért, mivel idén két honfitársunk is kiérdemelte ezt a hatalmas elismerést. Ezúton is gratulálunk Karikó Katalinnak és Krausz Ferencnek, ám ez a sorozat most nem róluk szól.   👑Az irodalmi Nobel-díj szerepe🏆 Merthogy ilyen kategória is létezik, mégpedig nem is hiába, hiszen épp oly erőteljes hatással van a világra egy-egy regény, vers, vagy novella, mint a tudományos felfedezések. Az olvasás lehet hobbi, szórakozás, önfejlesztés. Erőt és inspirációt meríthetünk az általunk megismert karakterekből és ezáltal az empátiánkat is fejleszthetjük. Szemünk elé tárul megannyi nézőpont, mely görbe tükröt festhet a társadalmunkról, elősegítheti az identitásunk kialakítását, önmagunk megértését, miközben elsa...

"Igazságot csak képzeletben lehet találni." / Alfred Nobel / 💣Dinamit + Olajmezők = Irodalmi Nobel-díj💥 Egy két részes sorozatot indítunk melynek célja nem Alfred Bernhard Nobel élettörténetének bemutatása, de mégsem mehetünk el az mellett, hogy a svéd vegyész és feltaláló (családjával együtt) miként tett szert a hatalmas vagyonára, amiből mind a mai napig jut a díjazottaknak. A Nobel család teljes egészében az építőiparban tevékenykedett, a családvezető: Immanuel Nobel irányítása alatt. Érdeklődési területük a nitroglicerin alkalmazása volt, mely akkoriban egy rendkívül kezelhetetlen és instabil szerként híresült el. A kísértelek során több robbanás is történt, aminek következtében rengetegen meghaltak, köztük Alfred Nobel testvére és a legjobb barátja is. Később azonban rájöttek, hogy hogyan stabilizálható a nitroglicerin. A megoldást dinamitnak nevezték el, mely a nitroglicerint, a szóda és a kovaföld egy meghatározott elegyét jelentette, amivel a robbanószert biztonság...

~ K Ö N Y V A J Á N L Ó ~ "...ne feledd: ez csak egy játék..."   Impozáns borító, varázslatot ígérő szavak, egy belépő a játékra, melyet évente csak egyszer rendeznek meg, és csak és kizárólag a meghívott vendégek vehetnek részt rajta: ez a Caraval, ahol a győztesnek teljesülhet egy kívánsága. SHORT ✅ kezdő olvasóknak, valamint a mindenevő könyvmolyoknak. ❌ azoknak, akik már egy tucatnál több romantikus fantasy-t olvastak. (Kifejtés lejjebb 👇) ✒Stephanie Garber📖 Az írónő első megjelent könyve, melyet számtalan regénypróbálkozás és egy bukás is megelőzött: egy irodalmi ügynök lehetőséget látott az egyik kéziratában, mit végül nem sikerült eladni egy kiadónak sem. Ms. Garber ezt követően írta meg a Caraval-t, mely egyértelmű belépőt jelentett számára az ismert young adult írók közé. Ám ettől függetlenül a könyveit vegyes kritikák érték, melynek az lehetett az oka, hogy a Caraval nagyon is egy réteg könyv, melynek meg van a fix és erős közönsége, ezért a külömböző keresked...

Figyelem, érzékeny tartalom! Félretéve a valódi költők és írók védelmét, a "lírai én" szabálya mögé könnyen elbújhat bármilyen imposztor, így nem csak értéket teremtő, művészi, ámbár húsbavágó, vagy megbotránkoztató tartalmak születhetnek, hanem igazi sötétséget magába foglaló alkotások is, amit a szakma főleg "öncélú xy-nak" nevez. Pályafutásom során (hagyjuk, hogy milyen, egyelőre nem most lesz, hogy felfedem a kilétem), és főleg inkább az elején több olyan kézirattal is találkoztam (nem, nem vagyok szerkesztő, sem lektor, sem kiadóvezető, mondjuk, úgy, hogy sokkal inkább lelkes béta voltam) , amiket megtört és eltorzult elmék írtak. Ezek közé tartoztak a saját írásaim is. Mindenkit megnyugtatok, én inkább a "sebzettek" táborát gyarapítottam. Az öncélú írásaim később remek útmutatóul szolgáltak a tudattalanom mélyére vezető út során: az írásterápia piszkozatai iszonyatos hatékonysággal tárják fel a félelmeink, komplexusaink, elfojtott érzéseink é...

Az előző bejegyzésekben tárgyaltuk a megélés lényegét és azt, hogy a megélések hogyan hatnak a regény-író- olvasó kapcsolatára és, hogy mennyire fontos egy író számára az, hogy a saját megélt pillanataiból merítsen, mert ettől lesz hiteles. Na de hogyan írhat valaki mélyrehatóan és hitelesen egy rablásról, erőszakról, molesztálásról, gyilkosságról, hogyha egyszer a tökéletes jelenet vagy a regény csak a megélések által lehet olyan "tökéletes?" Válasz a: (._.) LÍRAI ÉN  (._.) Már az iskolában is megtanultuk, hogy létezik az úgynevezett "lírai én" vagy a "költői én" amit jó nyomatékosan hangsúlyoztak, hogy semmiképpen sem összekeverendő magával az íróval! A wikipédia pontosan így ír róla: "A lírai művekben egy ember (lírai én) szólal meg közvetlen formában, általában egyes szám első személyben. Ilyenkor nem a szerző szólal meg, mivel a "lírai én" egy fikció, így nem egyeztethető a szerzővel, akármennyi életrajzi vonás található a műben....

Előző bejegyzéseinkben azt tárgyaltuk, hogy miért fontos a megélés és, hogy olvasói élmény szempontjából miért függ tőlünk is, olvasótól a tökéletes könyv. A mostani írás az olvasói élmény másik oldalát, az író felelősségét tárgyalja abban, hogy egy regény "csak" jó vagy egyenesen "tökéletes." Lássuk, mikor utálhatjuk az írót! (._.) Az író megélései Természetesen egy írót akkor utálhatunk amikor akarunk, lelkünk rajta, ám én mégis azt hiszem, hogy attól még, hogy nekünk valami nem tetszett, még nem jelenti azt, hogy másoknak sem fog tetszeni. Sőt, általában azok a regények, amik minimum 2-3 országba eljutottak, valahol már megtalálták a közönségüket, ezért mondhatjuk rájuk, hogy "jó" regények (persze vannak kivételek). Ám ahhoz, hogy tökéletes legyen, az olvasónak rezonálnia kell az íróval azáltal, hogy az író maga olyan hitelesen adja át a megélt pillanatokat, hogy azokban a pillanatokban az olvasón is az a bizonyos ismerős borzongás fusson végig.     Ez ...

  Még olvasói szemmel is óriási különbségek vannak egy jól megírt és egy tökéletes jelenet között. Elvégre aki olvas és figyel, az akár egyetlen regényen belül is ki tud emelni olyan jelenetet, amit olvasás közben tökéletesnek érzett, és egyet, amit "csak" jónak, vagy egyenesen pocséknak. Ennek két oka van: az egyik az író, a másik Te, kedves olvasó. Na de lássuk miért! ~ ~ ~ ~ (._.) ~ ~ ~ ~ Az Olvasó, mint befogadó Ebben a cikkben az olvasóval foglalkozunk, mert mi is azok vagyunk és mint tudjuk, mi vagyunk a legfontosabbak (és a legszerényebbek). Mi vagyunk az író célja, rajtunk az egész elbukhat, mert mi döntjük el, hogy mi jó és mi nem. Legalábbis, ha az író nem szar le minket. Ha leszar, akkor a többi írónak, vagy a kritikusoknak ír, esetleg magának, ami még megbocsáthatóbb, de a többi számunkra egy "kapja be!" dolog. Na de a kérdés: mitől függ az, hogy "jónak" vagy "tökéletesnek" érzünk egy regényt, jelenetet, vagy akár egy teljes sorozatot...